„ Az élet életet nemz. Az energia energiát hoz létre.
Akkor lehetünk gazdaggá, ha önmagunkból adhatunk.”
Sarah Bernhardt (1844-1923), francia színésznő és író
Üdvözlünk!
Ezen az oldalon ahhoz találsz segítséget, hogy
harmonikusan éld meg az anyaság különböző korszakait,
mélyebb önismereten keresztül megtaláld a helyed a világban,
testi-lelki egészséged visszanyerve kiteljesedj,
boldog gyermekek boldog édesanyja legyél, és
tudatosuljon benned anyatermészeted bősége és szépsége!
Minden női életszakasz egy-egy újabb csodát és tapasztalást rejt. Ahhoz, hogy teljes minőségében átélhessük, figyelnünk kell magunkra és a környezetünk jeleire. Ez úgy válik lehetővé, ha életkörülményeink, anyagi helyzetünk, lelkiállapotunk megteremtik folytonos, szabad lehetőségét tapasztalatainknak, a célhoz jutásnak.
A születés és újjászületés jelentőségéről
Tavasszal minden újjászületik. Megújul a természet, téli ruháinkat lecserélve, a tavaszi nagytakarítás, a húsvéti böjt és locsolás megtisztító rituáléját legalább lélekben végrehajtva magunk is megújhodunk. Ezen a tavaszon én személy szerint a májusi Születés Hete rendezvényre készülök, ahol szervezőként és előadóként, több fontos tapasztalatom szeretném átadni az érdeklődőknek. Ha már ezzel foglalkozom, gondoltam, írok a Hősnőknek is a születés és újjászületés hullámairól.
Amilyen a kezdet, olyan a vég
Világra jövetelünk mikéntje, majd újszülöttként való fogadtatásunk körülményei nem csak az "első benyomás” megismételhetetlen és kitörölhetetlen bevésődése kapcsán nyernek elsőrendű fontosságot életünkben. Megszületésünk, első lélegzetvételünk pillanatában egész sorsunk sűrűsödik össze. Ezt állítják az asztrológusok, akik a születésünk pillanatára felállított horoszkópunkból kiolvassák lelki minőségünket, adottságainkat, lehetőségeinket, majdani kihívásainkat, lehetséges nehézségeinket, világhoz, másokhoz való kapcsolódásainkat, vagy életutunk göröngyeit.
Bár tulajdonképp mehetünk hátrébb is az időben életünk, emberi sorsunk kezdetét kutatva, egészen a fogantatásunkig. Ki gondolná, hogy nemcsak születésünk, hanem fogantatásunk és magzatkori létünk történései is előhívhatók tudatunkból és ehhez még csak nem is kell ismernünk a szüleinket vagy a születésünkről őrzött történeteket? A modern pszichológia, a Hellinger terápia vagy Újjászületés légzések tapasztalatai szerint életünk kezdetének emlékei, szüleink érzelmei, szándékai, várakozásai testünkben/tudatunkban raktározódnak és nagyban meghatározzák későbbi viszonyulásunkat önmagunkhoz és a világhoz.
A fogantatástól a megszületésig tartó időszak négy szakaszra bontható a transzperszonális pszichológia komini rendszerében, az alábbiak szerint:
1. A fogantatástól a vajúdásig, szülési görcsökig tartó időszak
2. A vajúdás
3. A kitolási szakasz, avagy átjutás a szülőcsatornán
4. Lecsengés: a megszületést követő 2-3 nap
Hogy milyen problémákkal, nehézségekkel szembesülünk életünk során, hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, szerepeinkhez, milyen a párkapcsolatunk, a szexualitásunk, az anyagi helyzetünk, az egészségünk, mind-mind leképezhető megszületésünk folyamatára. Ha nem is függ tőle és nem is szigorú ok-okozati viszonyban áll, de egyértelműen ugyanazt a mintát mutatja. Minden folyamatnak van ugyanis kezdete, felfutása, csúcspontja és lecsengése is, ami megfeleltethető a fenti négy szakasznak.
Már a fogantatás kialakulását is érzelmi gátlások, családi programok, ellenállások akadályozhatják. Vagy épp ellenkezőleg, úgy jön létre, hogy az ellenállások a fogamzásgátlás megvalósulását gátolják. Az ember egész életére rányomja hatását, ha nem várt gyermekként születik meg. Vagy az, ha valaki mást várnak. Lehet, hogy az egyik szülő ellenkező nemű utódot kíván. Lehet, hogy mindkettő a másik nemhez tartozó utódra számít, aminek hatása nemi identitásunkban, a másik nemre gyakorolt vonzerőnk, párkapcsolatunk sikerességében jelentkezik sok-sok év múltán.
A várandósság alatt a leendő szülő kétséggel, szorongással, gondokkal szembesülhet, amit a magzat magára vehet, amivel - tévesen- azonosulhat. A fejlődő baba közömbösséget is érzékelhet. Ezek a lelki konstellációk testi tünetekben, kisebb-nagyobb problémában is formát nyerhetnek a várandósság alatt mind az anya, mind a baba helyzetében (pl. a magzat farfekvése, méhlepény elöregedése, túl sok-túl kevés magzatvíz, magas vérnyomás).
Az érzések felvállalása, a babával való beszélgetés, a félelmek megváltozott tudatállapotban való feloldása, saját születési traumánk feldolgozása sokat segíthet abban, hogy a szülés természetesen, minden beavatkozástól mentesen, a maga rendje és ritmusa szerint induljon el. Könnyen szülni csak a saját ritmusunkban, a saját testünkre hallgatva lehet.
A születés második szakasza, a szülési görcsök, méhösszehúzódások megindulása szimbolikusan a döntési képességről szól. Az anyának el kell engednie magzatát. A babának döntenie kell, hogy meg akar születni a világnak. A szülés megindítása, hormonális szerekkel való stimulálása, gyorsítása, programozása mind problémákat eredményez lelki alkatunkban a későbbiekben.
A harmadik szakasz, a születés csúcspontja a születési csatornából való kijutásról szól. Könnyedén kicsúszhat a baba, vagy ellenállhat a kijövetelnek. Az édesanya és a gyermek összhangban, együttműködve segíthetik, illetve annak hiányában akadályozhatják egymást. A születés traumatikus élmény, a baba erős stressznek van kitéve a szűk csatornában, amelyből a kijutás egyáltalán nem garantált. Mégsem a császármetszés a megoldás. Épp ellenkezőleg. Ez a stressz, trauma egy nagyon fontos tapasztalattal látja el a hüvelyi úton megszülető gyermeket: a problémákkal való megküzdés tapasztalatával! Az anyának pedig az egyik legfontosabb beavatás. Akit császármetszéssel hirtelen, készületlenül, átmenet nélkül kiemelnek az anyaméhből más helyzetekben is hajlamos lesz arra számítani, hogy más oldja meg helyette a problémát.
A negyedik szakaszban a csecsemő elhagyja az anyaméhet, és elvágják a köldökzsinórt. Az anyával való kapcsolat magával az élettel való kapcsolatot jelenti. Amikor ez a tapasztalat örömteli, meleg, kellemes, akkor azt az üzenetet hordozza, hogy a sok fáradtságnak megvan az eredménye: a sikert ünneplés követi. Amennyiben ez nem így történt, pesszimista, szkeptikus hajlamok alakulnak ki. Visszavezethető erre az élményre a problémák előtti bénult toporgás, értelmetlenség, reménytelenség érzése vagy a dolgok félbehagyása, sikerünk elszabotálása, a sikert megelőző pillanatokban való kiugrás. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos ezekben az első órákban, napokban a gyengédség, az érintés, az anyával való szoros testi kapcsolat.
Amennyiben születésünk folyamatában energiablokkok keletkeztek, azok felismerésével, megváltozott tudatállapotban való tisztításával, párhuzamos tapasztalatok, programok kialakításával új folyamatok, gyógyulás indíthatóak a felnövekvő gyermek és a család életében. Ennek egyik bevált módja a Rebirthing, az újjászületés légzés.
Következő írásomban egy személyes tapasztalásomon keresztül beszámolok róla, hogyan zajlik ez a folyamat!
Ti ismeritek megszületésetek történetét? Aki nem ismeri és teheti, javaslom, járjon utána.
Mit hozhat az újjászületés?
Előző írásomban igyekeztem felhívni a figyelmet arra, miért nem mindegy, hogyan zajlik saját születésünk illetve gyermekeink megszületésének folyamata. Most pedig, ahogy ígértem, egy személyes példán keresztül igyekszem rávilágítani, hogyan működik a Rebirthing, vagy újjászületés-légzés, milyen változás érhető el életünkben születési élményünk kitisztításával, újrafogalmazásával.
Nem tudom, te mit gondolsz a világról és a sorsodról, de nekem meggyőződésem, hogy a külvilág - valamennyi szereplőjével, eseményével, díszletével együtt - csak tükröződés. Mi magunk írjuk életünk történetét, a forgatókönyvet. Az „élet” pedig tükrözi nekünk találkozások, kapcsolatok, történések segítségével, mit gondolunk önmagunkról, a világról, a többi emberről. Vagyis az jelenik meg színpadon, amit önmagunkról, lehetőségeinkről és korlátainkról gondolunk. Az élet sosem hazudtolja meg elképzeléseinket, de hozza mindazt, amit az életünkbe " tudati szinten " beengedünk.
Miért kell ez a tükör, amelybe sokszor kifejezetten fájdalmas belepillantani?
Azért, hogy magunkra ismerjünk. Felismerjük teremtőerőnk és (öntudatlan) teremtésünk folyamatát, annak érdekében, hogy egyre jobb forgatókönyveket írhassunk önmagunk és szeretteink számára. Sokszor nehéz meglátni a kapcsolatot egy gondolatcsíra és egy, az élet színpadán testet öltő esemény között, mivel az anyagi világban való teremtés időigényes. Vágyak, ötletek, szándékok kelnek életre bennünk, amelyek közül sokat elvetünk, mondván, „nem érdemeljük meg”, vagy „úgysem sikerülne”. Más elképzeléseket érzelmi töltettel, szenvedélyünkkel táplálunk, dédelgetünk, mert hisszük, hogy meg kell tennünk, nekünk való, méltók vagyunk rá. Mivel a sokféle irányú, töltetű szándék gyakran ütközik egymással a gondolati térben, a megvalósulás esetleges lesz.
A vivation- és holotrop légzés technikák módosult tudatállapotot eredményeznek és ezen a transzállapoton keresztül dolgoznak és hatnak. A transzállapot szimplán megváltozott, módosult tudatállapotot jelent, amit ezek a légzéstechnikák folyamatos, változó intenzitású légzéssel érnek el. A folyamatos légzés, amikor a ki- és belégzés között nincsen szünet, összekapcsolja a tudat- és a tudatalatti különböző rétegeit. (Ezért van az, hogy olyan történések is előhívhatóak, amelyekre nem emlékszünk, amelyek nincsenek a „nappali” tudatunkban.).
Figyelmünket mindvégig a testünkre irányítjuk: annak energetikai állapotát vizsgáljuk, tudatosítjuk. A transzállapot tehát semmiképp sem „elszállást” jelent, sokkal inkább a testtudatosság 100%-os visszanyerését. Semmi gond az elszállással, meneküléssel, de az semmit nem fog megváltoztatni az életünkben. Az oly sokszor leértékelt, megvetett test ugyanis, biológiai funkcióival együtt az „ész feletti” (vagy éppen „ész alatti”: kollektív, ösztönös) tudás beáramlásának eszköze.
Kis felvezetés után létrejön a transz, az éber, de teljesen elengedett, módosult tudatállapot, vagyis az a munka-zóna, ahol dolgozhatunk és változásokat érhetünk el. A sajátos légzés hatására előbb-utóbb változást érzékelünk a testünkben, pl. feszültséget kezdünk érezni valamelyik testrészünkben. Ezzel a feszültséggel kezdünk dolgozni - testünk energetikai állapotát tovább figyelve. Megnézzük, testünk melyik oldalán, melyik részén jelentkezik. Vajon mit jelenthet? Kivel kapcsolatos: édesanyánkkal, édesapánkkal kapcsolatban keletkezett? Igyekszünk megkeresni a gyökeret. Visszafelé haladunk az időben, ameddig el nem jutunk addig a pontig, ahol a feszültségben megnyilvánuló problémánk keletkezett. Amikor elérjük ezt a pontot és felismerjük, mi történt és miért, és az milyen következményekkel járt az életünkre nézve, az maga az áttörés, a robbanás, a katarzis, az elfogadás, a megbocsátás, megkönnyebbülés, megtisztulás: a biztos tudat, hogy ami volt, elmúlt, és ezzel a rálátással most már minden másképp lesz! Szakmai kifejezéssel szólva, integráltuk a problémát:-) Mi ennek a jele? A testünkben érzékelt energia színe, formája, minősége megváltozik: a feszültség örömben oldódik fel!
És most lássuk egy személyes példán keresztül, milyen analógián keresztül jelentkezhet születésünk mintája életünkben!
Az én alapmintám egyszerű: bár határozottan nőneműnek mondhatom magam, apám első gyermekének fiút várt. Anyám hozzáállása szerencsére elfogadóbb, illetve megengedőbb volt: nem tartotta elképzelhetetlennek, hogy lány is lehet az első baba. De apám nem ismert tréfát:-).Amikor édesanyám "úton a szülészet felé- feltette a tétova kérdést: mi lesz, ha mégis lány lesz? Mi legyen a neve? Apám ezt vágta rá: Rudolf!
A születésem nagyjából problémamentesen zajlott, de csak akkor derült ki, hogy nem az vagyok, akit várnak (Rudolf…:-), hanem valaki más (…), amikor elhagytam a szülőcsatornát (lásd 4. szülési mátrix az előző írásomban). Ezt hallani, neked talán nem egy nagy dráma, de az én életemre erősen rányomta a bélyegét. Kezdettől fogva „zsigeri szinten” rettegtem tőle, hogy ha kiderül, hogy nem az vagyok, akinek lennem kéne, nem hagynak életben (megjegyzem évszázadokon át, számos kultúrkörben pusztították a családfenntartás szempontjából haszontalan leánygyermekeket, úgyhogy ennek a félelemnek az eredete túlmutathat személyes történetemen, illetve a szüleimen. A terápia során kollektív, generációs élmények is felbukkanhatnak). A későbbi szocializációnak köszönhetően a rettegés erős alkalmatlanság érzéssé és a visszautasítástól való félelemmé szelídült. Apám nagyjából fiús értékrend szerint nevelt: „Jól van, fiam”…az élet küzdelem…” -ilyesféle bókokat kaptam tőle, mikor már két egyetemre jártam egyszerre, bizonyításképpen.
Gondolom, nem lep meg, ha elmesélem, hogy középiskolás koromban már én mondogattam magamnak, hogy „szép nem lehetsz, okosnak kell lenned”. Ha mindkét szülőm fiúnak vár, akár a nemi hovatartozásommal, vagy identitásommal is gond lehetett volna, de hogy „csak” az apám nem tekintett nőnek, így a párkapcsolataim nem működtek hosszú ideig. Féltem bárkit közel engedni, nehogy rájöjjön, hogy „nem az vagyok, akit vár”.
A 4. születési mátrix problematikája életem más területén is előkerült. Tipikusan ilyen volt a munkahely, ahol a férfi főnökökön/autoritásokon keresztül újra apámmal szembesültem. Sokáig nem értettem, hogy a lendületes kezdetet miért nem követi előrejutás, „kicsúcsosodás”, miért nincs igazi sikerem, miért szorulok háttérbe. Amikor egy évvel ezelőtt kisebb elszámolási vitába keveredtem a munkahelyemmel, amely pár százezer forintot nem akart kifizetni, már résen voltam:-) Elhatároztam, hogy " „analógiásan” gondolkodva - igyekszem kifejezésre juttatni apámmal kapcsolatban az érzéseimet, elnyomott haragomat (nem a születésem, hanem önálló életem határainak aktuális átlépése miatt). Szinte elég volt csak gondolatban megtenni, a munkaügyi vita 5 percen belül megoldódott a javamra (persze egyidejűleg a cégnek is kifejeztem azért az érzéseimet:-)).
Remélem, az utóbbi példát nem értitek félre. Nem arról van szó, hogy „külső síkon” harcolok valakivel (apámmal, munkáltatóval), hanem inkább arról, hogy „belső síkon” dolgozok saját élményeimen, hiedelmeimen egy probléma gyökér-élményét kutatva. A légzésmunka során a negatív érzések elfogadásba, megértésbe, öröm-és szeretet érzésébe simulnak. Hisz mindannyian megteszünk minden tőlünk telhetőt, amikor a gyerekeinek neveljük. Mégis sokszor félresiklik a szándék. Hisz nem adhatunk másból, csak abból, amiből gyerekkorunkban nekünk mertek. Ez áll a szüleinkre/nagyszüleinkre is. Minél inkább „átlélegezzük” a negatív érzéseket, korlátozó élményeket, annál könnyebben felismerjük „hétköznapi tudatállapotban” is, a díszletek mögött munkáló szeretetet.
Beszélgetek a kisbabámmal
Ma már szerencsére nem csak a prenatális pszichológia művelői előtt ismeretes, hogy az édesanyja pocakjában fejlődő magzat nem pusztán a genetika által meghatározott biológiai lény, akinek se érzései, se emlékei nincsenek. Vagyis, hogy az újszülött nem „tiszta lappal” jön a világra. Megváltozott tudatállapotban születésének, a méhen belül eltöltött időnek, fogantatásának emlékei előhívhatóak.
Ugyanígy nem kell pszichológiai ismeretekkel rendelkeznie a várandós nőnek vagy környezetének, hogy tudja, a méhlepényen ill. a köldökzsinóron keresztül nem csak tápanyagok áramlanak, hanem (szimbolikusan) érzetek, érzések, hiedelmek, képzetek, gondolatok is. Nem kell tanulnia, hogy domborodó pocakjára tegye a kezét, egy-egy pillanatra megszakítsa mindennapos cselekedeteit, befelé figyeljen, beszéljen a babához és figyelembe vegye annak testi-lelki szükségleteit.
Ezt az ösztönös női tudást a Hidas-Raffai-Vollner-féle pszichológus-triumvirátus tette tudományossá a Lelki köldökzsinór c. könyvének megjelentetésével illetve az „anya-magzat kapcsolatanalízis” módszerének védjegyezésével.
Lássuk csak, miről is van szó a kapcsolatanalízisben! Az anya az analitikus jelenlétében relaxált állapotban kapcsolatba lép a testével, a méhével és a méhen keresztül a magzatával. Beszélhet a kisbabával, kérdezheti őt a kívánságairól. A baba megmondhatja a nevét, születésének időpontját és fordítva, az anya is elmondhatja neki, mit, hogyan szeretne, ha a baba megtenne neki. Együtt készülhetnek a szülésre, bízni kezdenek a sokszor leértékelt testben, ösztönökben, természetben, kettejük kapcsolatában. A szülés- születés a lelki felkészültség és együttműködés, a félelmek oldásának hatására könnyebbé válik. De nem csak erről van szó! Ebben a különleges térben- és időben rejtélyes módon a leendő anya prenatális emlékei, vagy saját megszületésének traumatikus emlékei is felszínre kerülnek. Hogy a gyermek apjához fűződő kapcsolatról már ne is beszéljünk! A félelmek, konfliktusok, ellentmondások nem akadályozzák többé a kapcsolatot, ha felszínre és ezáltal a tudat síkjára kerülnek. A magzat nem fogja „magát okolni” az esetlegesen a mélyben meghúzódó, ki nem mondott negatív érzelmekért, amelyek jó eséllyel nem hozzá kötődnek.
A várandósság esetleges testi tünetekben megnyilvánuló „orvosi problémái” is meggyógyíthatóak ezzel a módszerrel, még az olyan akut esetekben is, mikor az orvosi kamara mondjuk két napot ad a beavatkozásig (pl.nyitott méhszáj, elöregedő méhlepény, túl sok-kevés magzatvíz, a magzat harántfekvése esetén).
Kérdésként felmerülhet ezek után bárkiben, ha ez ennyire egyszerű és természetes, mi szükség van a pszichológus jelenlétére? Az analízisben részt vett kismamák megerősíthetik, hogy az analitikus díványán végzett beszélgetés sokkal intenzívebb érzetekkel jár, mint az otthoni meditáció, hiszen ott van még egy személy, aki teljes figyelmét, energiáját adja a kismamák százai által bejáratott térben.
A harmadik személy jelenléte abból a szempontból is hasznos, hogy a kismama így igazán lazíthat tudva, hogy a relaxációt valaki vezeti számára. Ezáltal az álomernyőn megjelenő benyomások, átvillanó képek, „képtelenségek” sem illanhatnak el a tudatalatti terébe.
Jómagam Zsófi lányommal jártam kapcsolatanalízisbe Hidas prof.-hoz 2004-ben. A kedvenc történetem a megszületéséhez kapcsolódik. Addig az analízis során sosem voltam biztos benne, még akkor sem, ha intenzív testérzeteim támadtak, pl. forróság árasztott el, hogy kinek a gondolatait érzékelem, a sajátomat vagy a kisbabámét. Zsófi születésének várható időpontja 2005 januárjának első napjaira esett. Mikor rákérdeztem, mikor fog megszületni, éjszakai képet, havas háztetőket és gyertyafényt láttam. A gyertyákról én a Karácsony-ra asszociáltam, ami időben közel is volt a szülés várható időpontjához. Dec. 24-én enyhén véres folyást tapasztaltam és eltűnődtem, vajon főzzek-e ünnepi vacsorát vagy nem lesz, aki megegye, de nem történt semmi. Hó sem esett, enyhe volt az időjárás decemberben. A szülés 30-án délután indult meg végül, este 8-kor az István Kórházba mentem, ahogy terveztem. Minden simán ment egészen 21.45-ig, amikoris a kórházban áramszünet lett. Zsófikám így szelíd gyertyafényben érkezett!
Gondolataim az otthonszülésről
Négy alkalommal szültem. Egy gyermekem 1998-ban a ceglédi Toldi Ferenc Kórházban, egy 2004-ben a budapesti Szent István Kórházban, egy 2006-ban az otthonunkban Budapesten, egy 2008-ban szintén otthon, de már Pénzesgyőrben született.A születéstörténeteket az írásaink között olvashatod. Szerencsésnek mondhatom magam, mert mind a négy gyermekem hüvelyi úton, komplikációk nélkül született. Nekem a harmadik szülés volt a legszebb, épp az első otthonszülésem. Nem azért volt szép és könnyű, mert minden harmadik szülés már csak ilyen, hanem azért, mert a szülésnél - a bábán és a férjemen kívül - senki sem alkalmatlankodott. A negyedik szülésem is gond és akadály nélkül zajlott Pénzesgyőrben, de a helyi védőnők és gyerekorvosok zaklatásának köszönhetően olyan ideges voltam, hogy mindennel tudtam foglalkozni, csak a szüléssel nem. Ráadásul győri illetőségű fogadott bábám sem jött el, hiába ígérte, mert aznap éjjel épp nem volt kire hagynia egyik gyermekét. Ez is rosszul esett és hozzájárult a zavarodottságomhoz, noha Geréb Ági azonnal intézkedett és küldött hozzám egy másik bábát, aki egy óra múlva meg is érkezett. Ez nem kis dolog, ha belegondolsz, hogy 150 km-re lakunk a fővárostól, a 3 óra alatt lezajlott szülésből másfél addigra már eltelt.
Nem gondolom, hogy mindenkinek otthon kellene szülnie. Azt viszont gondolom, hogy mindenkinek beavatkozásoktól mentesen, természetesen illene szülnie, mert meggyőződésem szerint ez a legjobb a babának és ez a legjobb a szülőknek, az egész családnak. A természetes, maga ritmusában zajló szülének a kórházban kicsi az esélye. Ha nem is teljességgel lehetetlen, de nulla körül lehet a valószínűsége.
Magyarországon ma otthon szülni nem tilos. Egy nő az Alkotmány értelmében megválaszthatja, hol és hogyan kívánja világra hozni gyermekét, ez következik az önrendelkezéshez és az egészséghez való jogából. De a bábákat a hivatásos egészségügy börtönbe zárná. A bábák nem kapnak az államtól a munkájuk végzéséhez szükséges szakmakódot, ha részt vesznek egy otthonszülésnél, az illetékes hatóság megbüntetheti őket. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a magyar Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium (SZNSZK) - a nemzetközi trendekkel szemben - veszélyesnek és kerülendőnek tartja az otthonszülést. Habár az állásfoglalások meghaladott, hamis, és nem evidenciákon alapuló szlogenekkel mennek szembe az otthonszülés Nyugat-Európa számos országában bevált és jogszabályokkal biztosított formája ellen (l. Lege Artis Medicina, 2002;12(3):172-80.), a hazai ügyészségek és bíróságok ezeket tekintik kiindulási alapnak az otthonszüléssel kapcsolatos ügyekben. Ennek szellemében jelentik föl lépten-nyomon az otthonszülésnél segédkező bábákat: ha van egy bábánál infúzió, az a baj, ha nincs, akkor az.
Nem rózsás a helyzete az otthonszülésre vállalkozó szülőknek sem. Ha „véletlenül” szülsz otthon, a felett még csak szemet huny az egészségügyi személyzet, mivel a természet működését az ember nem tudja megakadályozni, felülírni. De ha felelősen próbálsz viselkedni, készülsz, tervezel, szaksegítséget hívsz a szüléshez, az a legkevesebb, hogy negatív diszkrimináció ér. Olykor bűnözőnek tekintenek, máskor elmebetegnek, noha az otthonszülést tipikusan értelmiségi párok választják.
De miért is jó otthon szülni?
Mert otthon van a legnagyobb esélye a természeti törvény érvényesülésének. A komplikációmentes szülés nagyban a vajúdó nő lelkiállapotának és tudatosságának a függvénye. Ha a nő nyugodt és biztonságban érzi magát, engedi működni a testét, amely nem tudja nem megszülni, vagy rosszul megszülni a gyermeket. A várandósság nem betegség, a szülés pedig nem katasztrófahelyzet. Otthon nemcsak szülni jó, hanem a szülést követő regenerálódás is megy. Nem ébreszt fel az orvosi vizit, a takarítónő, nem üldöz az osztályos nővér, nincs házirend, órára való szoptatás, nincsenek szükségtelen, fájdalmas vizsgálatok, méricskélés, idegesítés, fenyegetőzés.
Mire számíts, ha otthonszülést tervezel?
A várandósgondozáson nem állnak szóba veled, értelmezheted magad a leleteidet (Ez nem feltétlenül rossz, tekintve, hogy mennyi mindennel tudják a statisztikák és az átlagérték alapján nyugtalanítani a szülőket). Nem foglalkoznak a problémáddal vagy kérdéseddel, hanem helyette G.Á-t kezdik gyalázni, hogy ő milyen rossz szakember. Felelőtlennek neveznek. Önzőnek neveznek (mondván, az otthonszülés a babának nem lehet jó). Bejelentik a dolgot az ÁNTSZ-nek. Ha szülés után valamilyen okból kórházba kerülsz, a kórház hivatalból feljelent. Ha otthonról jössz, a köldökzsinórvért a kórházban „hivatalból” nem vizsgálják meg. RH összeférhetetlenség esetén pedig az anti-D szérumot „hivatalból” nem adják be (legalábbis a Veszprém Megyei Kórházban biztosan nem). A gyerekorvos addig piszkálja a „szakszerűtlen” köldökcsonkot, míg az idő előtt le nem esik és a köldök be nem gyullad. Az újszülöttet kórházi zárójelentés híján vonakodnak anyakönyvezni.
A sajtó címlapon hozza a híreket, ha egy baba meghal otthonszülés közben, de hol a statisztika a kórházi szülések halálozási arányáról? És ha nemcsak az újszülött ember-életekre vagyunk figyelemmel, hanem átfogóan az ember-életekre, akkor hol a statisztika az orvosi hiba miatt bekövetkezett elhalálozásokról? Hol a statisztika a szükségtelen beavatkozások okozta károkról? Hány orvos ül börtönben gondatlanság okozta emberölés miatt?
Ha szeretnél olvasni a „hivatalos” orvoslás okozta károkról, ajánlom Szendi Gábor Tények-Tévhitek honlapját (http://www.tenyek-tevhitek.hu/halalos-orvoslas.htm), mely szerint az USA-ban a harmadik vezető halálok az orvoslás!
Magyarországon a műhibát elkövető orvosok nagy részét felmenti a bíróság, mert egyéb orvostársaik mellettük tanúskodnak, vagy a kórház megállapodik a kártérítésről. Az otthonszülést kísérő bábáknak nincs, mert nem lehet biztosításuk, kórházi háttér hiányában magukban állnak a bíróságon.
Nem az egyéni tragédia súlyát, a halállal végződött otthonszülések fájdalmát tagadom. De halandónak születik minden ember. Nincs kivétel. Ebben az értelemben nemcsak a szülés, de minden nap, minden perce életveszélyes. Mert bármikor, bármelyikünket elszólíthatja a halál. Az orvosok nem istenek, nem urai életnek és halálnak. Nem felelnek a szülés kimeneteléért, még ha sokszor úgy is tesznek. Ezzel tisztában kell lenned. Születés és Halál a Teremtő illetékessége.
Nem kell az otthonszülésről tapasztalatokkal rendelkezned ahhoz, hogy lásd, az otthonszülés presztízst és anyagi érdeket sért. Ezért akarják mielőbb kiiktatni és ellehetetleníteni. Nem állítom, hogy otthon szülni üdvözítő. Nem állítom, hogy a kórházi szülés eleve rossz. De üdvözítőnek tartom, ha meghagyják felnőtt, felelős embereknek a döntés, választás jogát!
Fényből jöttem
Ég és Föld gyermeke vagyok.
Körülöttem lüktet az élet,
Felettem csillagok.
Ég és Föld olvasztott eggyé.
Fényből jöttem,
Testem a Földé.
Szívem kitárom, hullámzik csendje.
Középen állok, mindent összekötve.
Fényből jöttem,
Testem a Földé.
Köszönöm, hogy élek,
Most és mindörökké.
Az otthonszülés témájához ezúton csak annyit fűznék hozzá, hogy szép magyar nyelvünk megmutatja, mi a valóban jó nekünk. Egy KÓR-házi szülés maga után vonja a kórt, és mivel a betegség a kóros, tehát helytelen gondolkodás eredményeként alakítja (torzítja) beteggé a testet, így az ilyen emberek kisugárzásába tisztán és befogadásra, szeretetre nyitottan érkező lény sokkal komolyabb harcokat vív számunkra (mára) láthatatlan szinten, mint az anyák, akik a teremtés titka, beavatásának csodája helyett sérült, munkájukat unó/utáló "szakemberekkel" veszekednek.
Az OTT-HON békéje és csendje, váró-hívó szeretete viszont azonos, vagy legalábbis hasonlít a Földre közénk érkezett jövevény elhagyott fényes hajlékára.
Ezen gondolkodjatok!
Áldás-OM